DameraCrystmon's avatar

DameraCrystmon

238 Watchers663 Deviations
35.6K
Pageviews

Noblegarden

8 min read

Stormwind gyermekei nevetve futkároznak kosárral a kezükben, tojás vadászatra készen állva. Bár néhány felnőtt is izgatottan várja a színes csoki tojások gyűjtögetését, köztük Damera húgai is.
- Menjünk! Menjünk! Menjünk! -ugrál izgatottan farkas formában Tetsuko.
- Nyugalom húgom… -áll halál nyugodtan Hideko, iker húga mellett.
- Te most itt maradsz UnaLuna. -vakargatja kétfejű fel kutyáját Nuray- Jó kislány legyél. -a kutya egyik feje nyalogatni kezdi, míg a másik bújik hozzá.
- Akkor mehetünk lányok? -kérdi Damera- Mongraték már biztosan várnak ránk.
- Mehetünk. Tirna is jön? Nagyon kedves lány. -mondja Tharinna szerény, de jeges hangján.
- Biztosan nővérkém. Akkor indulás Goldshirebe!

A kis késés hátasaik által sikerül lefaragniuk. Damerának igaza volt, Mongrat és Tirna rájuk vártak.
- Végre itt vannak az angyali nővérkék és köztük az én kis nyuszikám. -mondja széles vigyorral, ahogy leszállnak.
- Jaj Mongrat… -Tetsuko fülig pirul.
- Ne nevez így… -Damera kicsit mérgesen néz rá, de oda megy hozzá- Szia. -átkarolja és finom csókot add neki.
-Szia. -homlokuk össze ér- Akkor kezdődhet a tojás vadászat?
- Igen! -ugrik örömében Nuray, Tirna és persze Tetsuko.
- Testvéreim már nagyon várták. -néz rájuk boldogan nevetve.
- Az biztos. De ha nem sietünk az összes tojást begyűjtik előlünk, főként én! -dicsekszik nagyban és még ki is húzza magát.
- Na persze. Ám én is itt vagyok és én nagy gyűjtő vagyok, néhány tojás meg se kottyan nekem. -fonja össze karjait maga előtt nagy büszkén.
- Hm… -elgondolkodva vakargatja szakállát- Fogadás? Aki a legtöbb tojást gyűjti az nyer. A nyertes pedig beöltözteti a vesztes valami meglepibe. Jó lesz? -vigyorog a tőle megszokott módon és Damera csípőjét megfogva öleli magához.
- Tökéletes. -mosolyog vissza rá magabiztosan és megpuszilja ajkait- Akkor kezdjük! -kibújik öleléséből és rohan is kosaráért.
- Várj meg nővérkém! -rohan utána Tetsuko a többiek sétálnak.
- Mongrat bácsi! Itt vannak a kosarak. -blinkel oda hozzá Tirna.
- Köszi. Akkor kezdjük!
- Ez nem ér! -mérgelődik, mert neki meg kell várni testvéreit.
Mire eljut a tojás szedéshez, Mongrat már félig szedte kosarát.
- Hajrá szívem! -kacsint rá.
- Uuh! -néz rá morcosan és már épp neki is látna a tojás gyűjtésnek mikor húga, Tetsuko vissza hívja.
- Nővérkém! Szerinted farkas formában gyűjthetek tojást?
- Miért ne gyűjthetnél? Tavaly se volt belőle gond.
- De sokan megszóltak… -szomorodik el.
- Nézd azt a druidát. -mutat egy night elf férfira, akinek lila haja és ezüst bőre van, szemei ezüstként ragyog.
- Látom. -ahogy meglátja elpirul, mert nagyon aranyosnak látja és ez a lila árnyalat a kedvenc színe.
A druida előbb moonkinná majd vissza night elfé változva gondolkodik kicsit, és utána macskává válva veszi szájába kosarát és fut tojást gyűjteni.
- Szóval nyugodtan menj farkas formába és futás tojást gyűjteni. -mondja mosolyogva.
- Oké. -átalakul és már fut is.
Damera fellélegzik és ő is elindul, ám alig szed össze egy tucat tojást, mikor nevét kiáltják.
- Damera! Segíts kérlek… -Hideko húga az.
- Mi baj? -oda rohan hozzá- Szentséges Naaru…
Hidekot ellepik a nyulak és sehogy se tud megszabadulni tőlük, bántani meg nem akarja őket.
- Segítesz… ? -közömbösen néz, de nem túl vidám belül.
- Persze. -majdnem elneveti magát, de az csak olaj lenne a tűzre.
A nyuszik Hideko rideg jelleme ellenére nagyon ragaszkodnak hozzá, csak sok répa és saláta ellenében voltak hajlandóak leszállni róla.
- Köszönöm… -meghajol és inkább felhagy a további gyűjtéssel és elvonul meditálni.
Damera kíváncsian kedvesére pillant, aki le is adja első teli kosarát.
- Hogy az a! -gyorsan vissza tér a gyűjtésbe.
Alig telik el félóra és már adja is le.
- Bele kell húznom! -nitróját használva járja körbe a kerteket, de ezzel sok gyereket majdnem fellök.
Köztük van Nuray húga is.
- Au!
- Nuray! Sajnálom, ezt nem akartam. -gyógyítani kezdi horzsolásait,
- Nincs nagy baj, csak nem vettelek észre, annyira elmerültem a játékba. És tojásom se tört. -áll fel.
- Ennek örülök. Ezt a nitrót inkább leveszem, még mielőtt nagyobb bajt okozok vele.
- Sajnálom nővérkém. -mondja szomorúan.
Damera folytatja a tojás gyűjtést, de ez után csak a hagyományos gyors futással. A nap feléig semmi gond nem adódik.
- Hogy haladsz nyuszikám? -kérdi hátulról megölelve.
- Jaj! Egész jól. Már 5 kosarat leadtam és itt a 6.-ik.
- Akkor majdnem utolértél. -nevet- Én már elkezdtem a 6.-at
- Áh, akkor engedj és már le is előztelek. -nevet elégedetten és kibújva az izmos karok közül már rohan is egy nagyobb tojás fészekhez. A férfi nevetve néz utána.
- Az lehet, de a végén én nyerek. -a másik irányba indul el.
20 perc elteltével Damera le is adja a 6. kosarat, mikor még Mongrat sehol se tart.
- Meg lesz ez a győzelem! -nevet és elindul az újabb kosárral.
Nagyban gyűjtöget mikor meglátja nővérét sírva a fa alatt. 2 éve már, hogy vissza tért közéjük, de még mindig vissza húzódó és szomorú.
- Tharinna, mi a baj? -oda megy hozzá és le ül mellé.
- Damera? Semmi csak… -letörli könnyeit szipogva- Csak nehéz újra az lenni, ami voltam. Vagy legalábbis nem az lenni, ami most vagyok. A death knightra még mindig rossz szemmel néznek.
- Nővérkém! -nyakába borulva öleli magához. Te akkor is ami nővérünk leszel, aki vigyáz ránk és szeretünk.
Tharinna viszonozza az ölelést.
- Köszönöm.
- Jobban vagy? -mosolyog rá és letörli maradék könnyét.
- Ühüm… -bólogat.
- Akkor menjünk vissza, mielőtt az összes tojást felszedik előlünk.
Mondja nevetve, melyre nővére is nevet, így mennek vissza tojásra vadászni.
A nap viszont gyorsan elszáll és a tojások is szinte elfogytak mire vissza tértek. Utolsó kosarát nagy nehezen tudta megtölteni.
- A csudába! Nincs több.
- Mi a baj nyuszikám? -ugrik melléje Mongrat.
- Hogy az a! A frászt hozod rám! -felsóhajt- Nincs több tojás.
- Igen, észre vettem. -mutatja a majdnem üres kosarat.
- „Akkor nyertem!” -gondolja magában- Nekem negyedig van a 7. kosaram. -mondja büszkén.
- Az szép. -elvigyorodik- De nekem ez lenne a 10. kosaram.
- Hogyan?! -kérdi vissza döbbentve- Akkor te nyertél. -picit mérges lesz magára, de mélyen felsóhajt és kedvesére mosolyog- Gratulálok.
- Köszönöm, de gyere ide. -magához húzza és megpuszilgatja- Már tudom is mit veszel fel. -súgja fülébe.
- Jaj. -már előre fél mi lesz.
Pár perccel korábban.
Tetsuko farkas formában rohangászik egyik tojás lelő helytől a következőig.
- Annyira jó móka ez! -mondja boldogan, majd meglát egy szép lila tojást egy bokor alján- Az kell! -és már fut is.
Ám mikor oda ér össze ütközik egy lila cica druidával, pont a két fejük koppan egy hatalmasat és mindketten eredeti alakjukban érnek földet.
- Au! -mondja majdnem sírva.
- Sajnálom, nem láttalak. -vörösödik el a night elf férfi, oda is kúszik a lányhoz és gyógyít rajta.
- Én hibám is, nem láttalak téged. *felnéz rá és kék pír jelenik meg arcán.
A férfi rá mosolyog és magán is gyógyít, majd felveszi a tojást és oda adja a lánynak.
- Tessék. Legyen a tiéd. -vörös arccal mosolyog rá még mindig.
- Tényleg? -csillannak fel szemei. Köszönöm. -elveszi a tojást.
-Tetsuko! Gyere! Lassan megyünk haza!
- Engem hívnak. További jó gyűjtögetést. -arcára ad neki egy puszit és farkas formában elszalad.
Dreavnaon, mert őt így hívják, fülei lekonyulnak vörösen és halkan nyüszög. Jó 10 percen keresztül ül így a földön.
- Öcsi! Merre vagy?
- Amy! - ébred fel és cicaként rohan hozzá és párjához, Kydoerhez, kinek nyakába is ugrik- Kydo! -nyalogatni kezdi.
-Ááá! Elég lesz!
Amy csak nevet rajzuk.
- Gyertek, menjünk haza.
Dreav leszáll Kydoerről és haza mennek.

1 órával később.

Damera Comic Text By Jornorinn-dau2zeh by DameraCrystmon

Art by Jornorinn 
Charakters by me and White-Demonelf 

Join the community to add your comment. Already a deviant? Log In

A nap lassan lebukott a horizonton és az égen a hízó hold vette át helyét. Stormwind város lakói a holnapi napra végezte az utolsó simításokat. Ez a nap a szerelemről szól, Valentin napja. Romantikus gyertyákat, csokrokat és szív formájú díszeket tettek oda, ahova csak tudtak. Minden ablakban ott logót ennek a napnak a jele, kivéve egyben, Damera Crystmon ablakában.
Épp lefekvésre készülődik Mongrattal, akivel lassan 3 hónapja együtt van. Már éppen oltaná le a lámpákat Damera, mikor Mongrat neki szegezi kérdését.
-Damera, Te miért nem szereted a Valentin napot?
A draenei nő mély sóhajjal kapcsolja le a lámpát. Még nem mondta el neki élete minden részletét, fájdalmát vagy épp boldogságát.
-Ha nem akarod, ne mond el, csak érteni szeretném, hogy miért ne lepjelek meg ezen alkalomból?
-Jobban szeretsz ezen a napon? -feléje fordul.
-Nem, de megakarom mutatni mennyire.
-Azt az év bármely napján megteheted. -kezét végig simítja a férfi arcán, aki gyengéden megragadja és szájához emelve csókot lehel rá.
-Ha ez a magyarázat elfogadom.
-De nem elég. -egy megadó sóhajjak átgondolja, hogyan is kezdje- Azt tudod, hogy apánkat régen elvesztettük. Anyám erős nő volt, mindent megtett értünk, gondoskodott rólunk és a családot is vezette. -Mongrat csendben és türelmesen hallgatja őt- A Valentin nap átlagban a szerelmesekről szól, de a család iránti érzett szeretett is bele tartozik. Mi is így ünnepeltük, ám apám nélkül ez… -lehunyja szemeit- Boldogan rohantam anyánk szobája felé a neki készített képeslappal, mikor sírásra lettem figyelmes. Az ajtó résnyire nyitva melyen be lestem. Apát siratta a neki emelt oltárnál. -a felszított emlékektől könny gyűl szemében- A temetés óta nem láttam sírni, és akkor se ennyire kétségbe esve. Ekkor düh öntötte el. Össze gyűrtem a képeslapot és kidobtam. Anya aznap ki se jött szobájából és nem is engedett be senkit. Csak én láttam, hogy apát siratja, de senkinek se árultam el. Mostanáig…
-
Ez súlyos teher egy gyermek számára. -mondja kissé megdöbbenve.
-Igen
az. -letörli szemei alól könnyeit- Valentin napján anyám bezárkózott szobájában, de másnap ugyan az az önfelet, vidám és boldog nő volt, mint előtte. -nézett keserédes mosollyal Mongratra.
-
Sajnálom, hogy felhoztam.
-Nincs semmi baj. Sőt, jobban is érzem magam, hogy elmondhattam neked. -egy gyengéd csókot lehel Mongrat homlokára.
-Ennek örülök. Szeretlek és minden er
őmmel azon leszek, hogy téged boldoggá tegyelek. -ujjával letörli maradék könnyét és finoman csókkal pecsételi meg esküjét.
De nem áll meg az ajkak ízlelésénél. Damera nyakát végig csókolva meg se áll kebléig, ahol a pizsama felsőn keresztül fogaival gyengéden közre zárja a megkeményedett mellbimbót. Damera halkan felnyög az édes fájdalomra.
-Mire készülsz?! Tudod, hogy holnap korán kelünk a küldetés miatt. -hangja elcsuklik, mikor a férfi a másik keblét is édesen kínozza.
-Mivel még nincs Valentin nap, és így ez egy bármely napnak minősül, most megmutatom mennyire szeretlek.
Majd folytatja útját lefelé csókokkal és érzéki harapásokkal. S elérve célját egy gyors és határozott mozdulattal kibújtatja pizsama sortjából szerelmét.
Mongrat diadalmasan mosoly
og Damerára, aki magatehetetlenül fekszik a benne felkavaró érzésektől.
-Mongrat… - szíve egyre hevesebben ver.
-Tudom édesem, tudom. Gyors leszek.
-Te és a gyorsasá… Aahh… -hangosan felnyög, amint megérzi Mongrat első csókját.

Másnap délelőtt, Shattrath városa.
-Látod, időben vagyunk.
-De csak azért, mert Tirna nyitott nekünk portált.
-Most merd azt mondani, hogy nem érte meg ez a csodás éjszaka,
azt a kis tovább alvást. -vigyorog macsósan.
-
Inkább gyere! -útjuk a sárkányokhoz vezet- Ők lenének. -mutat egy lila és egy zöld drakre- Szia szép fiú.-lép oda a lilához, aki dorombolva bújik gazdájához.
-Őőő, szia zöldi. -a drake
mérgesen felmorog.
-Én a helyedben nem hívnám így. Attól még, hogy Hideko sárkánya, a természete nem olyan.
-Bocsi…-vigyorog rá, de a drake rá üvölt- Azt hiszem kvittek lettünk.
Damera felnevet és felkészíti a sárkányokat az útra.
-
Irány Nagrand! -kiáltja jó hangosan és felül lila sárkányára, aki már repül is a tiszta égbolt felé.
Mongraték picit lassabban, de követi őket.
Átrepülve a hegyeket zöld táj tárul eléjük, melyet kék ég tesz még szebbé. Damera szívét mindig öröm tölti el, ha erre jár, hisz sok emlék köti ide gyermek korából. Mongrat eléje száll.
-Erre lesz a bázis, ahol a küldetést kell felvennünk.
-Rendben, követlek.
A sárkányokkal gyorsan haladnak, így hamar megérkeztek.
-Vigyázol rájuk míg bemegyek az infókért? -kérdi Mongrat, ahogy leszáll hátasáról.
-Persze. -ő is leszáll és átveszi a kantárt- Ügyesek voltatok.
Mongrat bemegy a kijelölt helyi őrséghez, de alig telik el néhány perc és jön is ki, egy tekercset lobogtatva.
-Tessék! Itt a pontos leírás kit keresünk.
Egy ogre. -átnyújtja a tekercset.
-Hm… -olvasni kezdi- Elég feltűnő. -gyorsan átfutja a kapott információt- Menjünk először a Sunspring post-hoz.
-Pont én is ezt akartam javasolni. Indulhatunk is. -vissza veszi drakeje kantárját és egyszerre felülnek.
A tóhoz érve Damera engine
ering fejes messze látójával körbe néz, közben bele gázol a vízbe.
-Hát itt nem látom. -kezeit csípőre teszi elégedetlenül.
De a következő pillanatban víz zúdul nyakába.
-Ááh! Ez meg mi? -hátra fordul és Mongrat nevet rajta és fröcsköli- Ezt most miért? -elteszi szerkezetét, mielőtt tönkre menne.
-Elég meleg az idő, és ha már itt vagyunk. -és újra fröcsköl.
-Oh, na meg állj! -vissza fröcsköli és közeledik felé.
Mongrat észre veszi és futásnak ered, ám Damera nitro futása elől nincs menekvés, és utolérve a vízbe löki.
-Megy vagy!
Mongrat felkiált és elnyeli a víz. Damera aggódva keresni kezdi. Ekkor veszi észre, hogy a víz mélyebb ott.
-Mongrat ne! -
szemével a mélyet kutatja, de nem látja.
Nem is veszi észre, hogy egy árnyék a vízben mögéje úszik.
-Most Te vagy meg! -Mongrat bukkan fel és átkarolja.
Damera felkiált és a sekélyebb rész felé dőlnek úgy, hogy Mongrat felülre érkezik és magához öleli kedvesét.
-Te szégyentelen fráter. -néz rá mérges durcásan.
-De szereted ezt a frátert? -kérdi levegő után kapkodva.
-Igen. -elneveti magát, majd csókra húzza a férfit.
Ám a csók nem tart sokáig, mert kibújva az ölelésből feláll.
-Küldetésünk van.
Mongrat felsóhajt.
-Igaz, és még sok helyre kell mennünk.
-Miért? -néz rá kérdően.
-Mert… Ha itt nincs, a többi helyen kisebb az esély.
-Remek! Akkor induljon a hajsza. Mi legyen a következő?
-A talbuk nevelde.
-Talbuk nevelde? Ott mit keresne?
-A fene tudja, de ott is látták. Majd ha elfogjuk megkérdezheted. -felkacag, miközben feláll.
-Ha-ha-ha… -felülnek sárkányaikra és újra elindulnak.
A talbukokra való tekintettel távolabb szálnak le, nehogy megrémüljenek a drakektől.
-Évről évre egyre szebb ez a vidék, mint régen. -néz körbe séta közben.
Mongrat egy arc puszival öleli magához. Néhány lépés és már meg is érkeznek. Damera elengedve kedvese kezét
gyors léptekkel halad az egyik trénerhez.
-Helló. Damera Crystmon vagyok. Ezt az ogrét nem látta a környéken mostanában? -átnyújtja neki a profil képet.
-Üdvözlöm. -átveszi a draenei
férfi a képet és alaposan megnézi- Nem, ilyen egyén nem járt erre. De kérdezze meg a túra vezetőnket, ő minden második órában a völgyet járja, ha van túrázó. Most épp szabad.
-Rendben, köszönöm. -vissza megy Mongrathoz, aki türelmesen vár.
-Na, van hír?
-Nem, nincs. De a túra vezetőnél még érdemes lenne megkérdezni.
-Remek! Mennyünk. -kezét újra megfogva indulnak el.
-Szép napot kedveskéim! -köszönti őket egy idősebb draenei hölgy- Jöjjenek egy csoda szép
túrára Nagrand völgyeibe! A nevem Olina. Most a pároknak kedvezményes. -invitálja őket vidáman.
-Köszönjük, de nem ezért jöttünk. -utasítja el Damera rögvest- Egy ogrét keresünk.
-Oh, értem. Mostanában nem igen láttam erre felé.
-Az nagy kár. Azért köszönjük.
-Várjál szívem! Megbocsátana egy pillanatra. -vigyorog Mongrat a hölgyre.
-Csak nyugodtan kedveskéim.
Mongrat kicsit félre húzza Damerát.
-Mi lenne, ha elmennénk egy körre?
-De nem ezért jöttünk!
-Tudom, de mi lenne, ha összekötnénk a kellemest a hasznossal? Körbenézünk a völgyben és közben jól érezzük magunkat.
Damera
elgondolkodik és a talbukokra néz. A túra vezető épp egy kedvenc fajta színjét babusgat, fehér-lila szőrű.
-Rendben. -egyezik bele nehezen.
Mongrat rámosolyog és boldogan húzza vissza.
-Mégis csak mennénk egy kört.
-Csodálatos! Tanai és Eina várja már önöket.
Damera szemei felcsillannak mikor meglátja a nagyon sötétlilás színű Tanait.
-Gyönyörű! -rögvest oda megy hozzá.
-Igen, tökéletes nőstény és szelíd.
-
Látom nekem akkor Eina jut. -a bézs színű állathoz lép, aki meglepő módon kedveli Mongratot.
De Damera teljesen bele szeret Tanaiba, kényezteti és becézgeti boldogan az állatot, aki ugyan ilyen boldogan fogadja.
-Akkor indulhatunk is! -a vezető egy fehérre ül fel- Kövessetek.
Damera és Mongrat is fel ül talbukjára és Olinát követve indulnak el túrázni.
Az út során Nagrand csodálatos hegy vidékei tárulnak elé, a lebegő sziklákról zúduló vízesés felcsillan az itteni nap fényében. A régi harcok lassan minden nyoma eltűnik és újra smaragd zöld fák veszik át eme terület felet az uralmat. Az állatok is vissza térnek, az apróbbtól kezdve a gigászi
ig.
Egy óra gyorsan elszáll és már haladnak vissza. Damera gyönyörködik a tájban, hisz ez szívének legkedvesebb területe. Kicsit el is feledkezett feladatáról és szomorúan látja, hogy vissza érkeznek.
-Remélem jól éreztétek magatokat.
-Igen, csodálatos volt Tanainon utazni. -ráhajol a talbuk fejére és megöleli- Gyönyörű és erős állat.
-Látom a kisasszonynak megtetszett Tanai. Milyen véletlen, hogy eladó sorba került.
-Komolyan?! -szemei felcsillannak és elgondolkodik- Szerinted drágám?
-Persze! Ha bele szerettél miért is ne! -kacag, ahogy leszáll.
Damera is leszáll és a talbuk elé áll.
-
Szeretnél velem jönni? Persze előbb a küldetést kell befejeznünk. -kérdően néz Olinára.
-Addig maradhat itt. -mosolyog vissza rá.
-De jó! -simogatja az állat fejét, aki bújni kezd hozzá- Akkor sietünk vissza érted. -megpuszilja orrát.
Amint elintézik a papír ügyeket indulnak is tovább kutatni. Mongrat vezetésével szinte fél Nagrandot bejárják, legalábbis a legszebb részeit.
Késő délután
ba megy át napjuk, így egy lebegő szigeten pihennek le. Damera mérgesen, csípőre tett kézzel áll ki szélére és körbe néz.
-Hol a fenébe az az ogre?!!! Minden lehetséges helyen kerestük. Már csak azok a területek vannak, ahova egy ogre be nem teszi a lábát! -mérgelődik.
-Szívem. -mögéje megy és magához öleli- Inkább gyönyörködjünk a naplementében, mint egy csodálatos nap lezárásaként.
-Igen, csodás nap volt. -bújik hozzá és ekkor megvilágosodik- Várjunk csak. Egyáltalán létezik ez az ogre? Vagy te találtad ki Valentin nap alkalmából? -feléje fordul mérgesen, hogy kérdőre vonja.
-Gondoltam egy kis kalandnak örülnél. -vigyorog rá- Remélem nem haragszol érte,
hisz egy csodálatos nap volt. És van még itt valami neked. -oldal táskájából elővesz egy lila kendőt, melyben rejlik valami- Direkt neked készítettem -kibontja- Egy erőnövelő medál. Remélem tetszik. -mosolyog rá széllesen.
Damera nem jut szóhoz, egészen idáig.
-Oh, Mongrat. Ez csodálatos, és érzem. -ujjaival végig simít a medálon.
-Örülök, hogy tetszik. -a medállal háta mögé megy és
felrakja neki.
-Köszönöm. -arca kék pírba borul- De én nem készültem neked semmivel. -feléje fordul.
-Te boldogságod mindennél többet ér nekem. -megcirógatja arcát.
-Akkor megmutatom neked mennyire boldog vagyok most. -megcsókolja és vetkőztetni kezdi.
A férfi elengedi magát visszonozva csókját, majd elfekszenek a sűrű fűben.
Már éppen Damera is vetkőzne, mikor egy nem is oly távoli lebegő szikláról az eddig keresett ogre ugrik melléjük.
-Naneee… -Damera feláll, medálja felfénylik, ahogy kardját előrántva ketté vágja az ogrét.
-Hol is tartottunk? -kardját a földbe szúrja és vetkőzve megy vissza hozzá, medálja kialszik.
Mongrat kikerekedett szemekkel néz.
-Látom működik a medálod.
-Igen, csodálatos érzés az ereje, de ami most következik még csodálatosabb lesz. -újra megcsókolja és szerelmük testi vágyban végződik, mely tökéletes befejezés Valentin napjuknak.


Vége

CM - Nagrand delight by Cecaangyal
Art by Cecaangyal 
Damera and Mongrat by me

Join the community to add your comment. Already a deviant? Log In

My challenge

1 min read

In the last few years, I made aquaintances with numerous artists, whose work impressed me.

Now, I want to give my honor to them by desinging, perhaps making one of their pictures (Mostly, one of thier characters)

I hope you’ll like it.

PS: THe order is not going to be favourite based :P

Join the community to add your comment. Already a deviant? Log In


Misc Icon - 003 Rose Purple TharinnaMisc Icon - 005 Rose Cyan

Tharinnalifedie by DameraCrystmon



Family Name: Crystmon, mid-noble family.

Age: 159 years (Burning Crusade)

Gender: female

Species: draenei

Hair: Dark- dead green

Eyes: Blue & icy glowing

Heights: 6.6 feet

Skin: Pale purple

Personality: Humble, Shy and low-spirited. Before she disappeared, was a charming lady when she came back totally changed.

Class: death knight, unholy

Characteristics: In the middle of her back, an enormous scar located.

Before she was even born, her parents decided that she would take over the control of the family. This is why she had to learn. Once they made their visit to their country-yard, an undead army of the Lich King ambushed them. Many of them were slaughtered, but they kept her alive. She wondered why. Only the strongest heroes may be part of the Lich King’s army as a death knight. She was the chosen for that purpose. During her training, she met with Trezdan. After the Lich King betrayal, they had the chance to escape from his command. They were outsiders in our world. They felt they are not belong anywhere. In this time and their adventure made it’s goal. The two adventurer fell in love with each other.

When the world needed heroes against the Lich King, decision had to make. They will fight against him or die. Tharinna chose the alliance while Trezdan chose the horde. They were separated but in secret when they had a time and chance to meet under the moon’s light, they did.

It is hard for Tharinna to go back to her family, those who were happy to see her again and greeted her with open arms (her sisters). Only uncle Azaid treated like she would be a stranger. But she accepted that, she changed after all. She is back but she is not she used to be anymore. She feels alone even in her family around. Hard to deal with the exclusion.


Join the community to add your comment. Already a deviant? Log In

logo by DameraCrystmon

F2U Pink Rose
 Damera Crystmon F2U Pink Rose 

- Art Trade 1 by DameraCrystmon


Family name: Crystmon, mid-noble family

Age: 156 years (Burning Crusade)

Gender: female

Species: draenei

Hair: purple, violet-colored, usually long

Eyes: pale blue-colored

Heights: 7,2 feet

Skin: blue

Personality: brave, kindly, warlike (soldierly) , self-sacrificing, obdurate, but with sensation, she can be soften

Best color: turquoise green

Class: paladin, retribution.

CharacteristicsA 12 inch scar located in her chest, which starts from her right collar-bone. Another four-claw scar takes place in her left upper arms and another in her left hip, just deeper.

As a second child in her family she should had been taught in the way of the Lords (Education), but her heart draws somewhere else. Of course, her uncle Azaid stood against her ideas. Despite most of the denials and lack of support from her family, only her mother Evastra and her father Rathan stood behind Damera. The family thought that becoming a paladin as a girl was impossible and suicidal. She was 6 when she made her decision, becoming a paladin like her father.

Years later, when she could be only 8, happened the tragedy when the whole family made their visit in their country-house. At first, it was beautiful as always. They decided to make a trip to the nearest valley, as a family hiking. No one could tell that dark shadows will embrace the day. She remembers, a large group of orc warriors attacked them, while they were hitchhiking the valley. Rathan, her father tried to hold them up so they could escape. From this day Damera hated all the (orcs and) warriors no matter they are enemies or allies.

The loss of Tharinna made Evastra’s heartbroken, 1 year later she died.


Damera By Ryltha by DameraCrystmon


Art by Ahoriol Ryltha ithor 

Join the community to add your comment. Already a deviant? Log In
Featured

Noblegarden by DameraCrystmon, journal

Damera and Mongrat first Valentin day by DameraCrystmon, journal

My challenge by DameraCrystmon, journal

Tharinna Crytmon, the unholy death knight by DameraCrystmon, journal

Damera Crytmon, the retribution paladin by DameraCrystmon, journal